Homoktövis – a napsárga superfood
A homoktövis (Hippophae rhamnoides) Európában és Ázsiában honos gyógy- és élelmiszernövény, melyet szerteágazó célokra alkalmaznak világszerte. Klasszikus értelemben vett étrend-kiegészítőnek is tekinthető, hiszen sokfelé fogyasztják a növény különböző részeit, a levéltől a termésen át a magig. Érdekesség, hogy nemcsak belsőleg, hanem külsőleg is használják. A termést és a magból nyert olajat különböző bőrpanaszok, valamint emésztési és légúti betegségek kezelésére alkalmazzák ma is.
Antioxidánsok szerepe
A növény összetevőinek és hatásainak megismerésével alkalmazási céljai némileg átalakultak. Jelenleg termését és ezen belül magját tartják legértékesebb részeinek. A homoktövis termése (beleértve a magot) nagy mennyiségű antioxidánst tartalmaz. Az antioxidánsok számos egészséges élelmiszer fontos összetevői, értéküket a szervezet oxidációval szembeni védelmének támogatása adja. Ezzel függ össze, hogy fogyasztásuk számos krónikus betegség (pl. szív-érrendszeri betegségek, daganatok) kockázatcsökkentése szempontjából bizonyítottan előnyös. Az antioxidánsok nem gyógyítják meg és nem is előzik meg 100%-os biztonsággal ezeket a betegségeket, azonban tartós fogyasztásuk, beépítésük az étrendbe csökkenti a megbetegedés rizikóját, fokozzák az immunrendszer aktivitását.
A homoktövis termése sokféle antioxidánst tartalmaz, s mivel ezek mennyisége is jelentős, sokan a „szuperélelmiszerek” közé sorolják. Összetevői közé tartoznak a narancsvörös színért felelős karotinoidok és flavonoidok, az ízt kialakító növényi savak (köztük a C-vitamin, azaz az aszkorbinsav). A mag is markáns antioxidáns aktivitással rendelkezik, de az elsősorban A- és E-vitamintartalmához, valamint olajának zömét kitevő telítetlen zsírsavakhoz köthető. A mag olaja főként az igen értékes linolsavat, linolénsavat, valamint a növényvilágban különösen ritkán előforduló palmitoleinsavat (Omega-7) tartalmazza, míg a termésből nyert olaj fő összetevői a növényvilágban általánosan előforduló zsírsavak (olajsav, plamitinsav). A magolajban ezen kívül megtalálható egy viszonylag ritka, szintén antioxidáns hatású vegyület, a szkvalén. A magolaj fogyasztása a vérzsírok összetételét kedvező irányba befolyásolja, például csökkenti a koleszterin szintet. Nyálkahártyát védő hatása gyomorfekéllyel, gyomor- és bélnyálkahártya gyulladással küzdő betegek számára lehet előnyös.
Az olaj tartalmazza az összes zsíroldékony komponenst, azokat a vegyületeket azonban nem, amelyek zsírban kevésbé oldhatóak. Ezek kinyerése olyan oldószerek alkalmazásával végezhető el, mint a víz és a víz-alkohol elegyek, melyekkel sikerrel vonhatóak ki az olaj számára „elérhetetlen” anyagok is. Ezek közé tartoznak a mag polifenolos anyagai (szintén markáns antioxidánsok), illetve a triterpének és szterinek. A triterpének közül az oleanolsav és urzolsav nevű vegyületek érdemelnek figyelmet. Erről a két anyagól kimutatták, hogy kulcsjelentőségük van a homoktövismag alkoholos-vizes kivonatának allergiaellenes, és gyulladáscsökkentő hatásában. Ezt a hatást állatokon igazolták egy olyan kutatásban, amelynek célja az volt, hogy megvizsgálja: van-e racionalitása a homoktövis allergiások körében terjedő alkalmazásának.
A homoktövis magja kémiailag komplex összetételű. Értékes anyagainak kinyerése akkor lehetséges, ha a zsíroldékony és a zsírban rosszul oldódó anyagokat egyaránt kivonják. A zsíroldékony anyagokhoz hozzáférni legkönnyebben az olaj kipréselésével lehet. A zsírban nem oldható anyagok ideális oldószere az alkohol-víz elegye. A kétféle módon nyert kivonat ötvözete a biztosítéka annak, hogy a biológiailag hasznos anyagok legszélesebb palettájához jusson hozzá a fogyasztó.
Bőrünk védelmezője
A kozmetikai ipar is előszeretettel használja a homoktövismag olaját, hiszen többek közt tompítja a napsugárzás káros hatásait, alkalmazható dermatitisz, sebek, égési sérülések és vágások kezelésére, bőrfelszíni gyulladások csökkentésére. Antioxidáns hatása miatt az anti-aging kozmetikumok kedvelt alapanyaga, érzékelhető ránctalanító hatásának köszönhetően.
Szerző: Dr. Csupor Dezső
gyógyszerész, államilag elismert farmakognózia (gyógynövény) szakértő